Hobbi, magánélet

A mi Dorka kutyánk az utolsó kiskutya volt az alomban, nem volt gazdája, mert túl nyugodt volt. Nekünk viszont tökéletes! Jó volt nézni, ahogy felnőtt, napról-napra ügyesedett. A reggelije és a vacsorája mindig az én feladatom, hétvégéken nagyobb séta, úszás a közös programunk. Úgy érzem már most többet kaptam tőle, mint amit én valaha is adni tudok neki. A szemében mindig ott van, hogy mennyire fontos vagyok számára, s az ember szeret fontos lenni másoknak. Az Adient-nél végzett munkámban is az a legfontosabb elismerés, ha a kollégáim fejlődését, sikereit a háttérből tudom segíteni és félszavakból, egy kézfogásból tudom, hogy ez hasznos és fontos számukra.

Munka és hobbi kapcsolata

Számítok és hagyatkozom is a munkatársaim véleményére, a szakértelmükre. Szerencsés helyzetben vagyok, mivel termelésvezetőként volt lehetőségem közelebbről megismerni őket: kölcsönös bizalommal vagyunk egymás iránt, egy vidám, baráti hangulatú kollektíva alakult ki az évek során az Adient-nél. Fontos természetesen a napi rutin, hogy mindenki tudja, mi az ő vállalt szerepe a közös céljaink elérésében. Az előbbi rendszerezettséget, az utóbbi megbecsülést ad. Mindig jó érzés végig sétálni a gyárban, ismerős arcokat látva. Nagyon örülök, amikor mosolyogva fogadják a köszönésemet.